AZ UTOLSÓ ÁLLOMÁS

Fekete, súlyos felhők futnak fenn az égen át,

Kezemben olcsó bőrönd, így várom az éjszakát.

Könnyű, de oly nehéz cipelnem,

Mázsás súly van a szívemben, mert

Nem vár senki rám, csak egy újabb állomás.

Köröttem sürgés-forgás, tömeg, füst és félhomály,

A hangszóró hangja az alvók fölött az éjbe száll.

Sosem volt könnyű a búcsúzás,

Mért lenne épp most más, amikor

Nem vár senki rám, csak egy újabb állomás.

Vannak olyan állomások, hol a vonat meg sem áll,

Vannak olyan állomások, hol az utas hiába vár.

Mögöttem ott egy csalódás

Előttem semmi más, igen