Ahogy lezajlott a nyíregyházi Vidor Fesztivál, el is múlt a nyár.

Úgy látszik valami ezoterikus kapcsolat van a rendezvény és az időjárás között, vagy csak a szervezők

intézték el, hogy így alakuljon a dolog.

Volt színház, volt zene, látványosság, mert Vidor volt az egész (bel)város, ahogy a szlogenben áll.

Tetszett a teljesség igénye nélkül Frédéric Belinsky gitárjátéka, a Beszélő fejek, a Tiszta vicc,
a Csörgess meg!, a Kicsi nyuszi hopp hopp, valamint Pintér Béla Szutyok című darabja.
Természetesen az időegybeesések miatt nem lehettem ott minden produkciónál,
de a YouTube jóvoltából visszanézhettem azt, ami kimaradt.

És akkor a karikaturisták áldásos szerepéről is ejtsünk pár szót.
A rendezvény mellékvizén evezve napról-napra követtük az eseményeket rajzban elbeszélve.
Portréista barátaink keményen állták az alkalmi modellek rohamát.
Mi pedig - nevezzük magunkat szituációrajzolóknak - jártuk az utcákat, keresve, hogy hol hever a téma.

Mert az olyan, hogy ott hever, csak meg kell látni!

                                                                                              Manu Dibango kameruni                                                                                                            szaxofonos a Vidoron                                                             (figyeljük meg az Afrikára

             való finom utalást a szaxofonból
                 előtörő hangjegyek által!)